Az állatok velünk élnek, a legendák pedig köztünk. Egyértelmű tehát, hogy kell lenniük állatos legendáknak, hiedelmeknek is. Ismerjük őket, de néha azért csak elgondolkodunk rajtuk, hogy van-e bennük igazság? Utánajártunk!

A kutya látja a szivárványt


Sőt, nemcsak a szivárványt, hanem akár még a szivárvány végét is, ahol a babona szerint kincset ástak el. Sajnos ez mind csak hiedelem, a kincs maga a szivárvány, amit a kutya viszont nem lát. Legalábbis nem úgy, mint mi, emberek, hiszen a kutyák dikromátok, azaz kétszín-látók, nem képesek megkülönböztetni a zöld, sárgászöld, sárga, narancsa és vörös színeket egymástól. Számukra tehát a szivárvány ingerszegény látványt nyújt.

De csak ezen a világon. Ugyanis a legenda szerint valahol a Mennyország és a Föld között létezik a Szivárvány híd, ahova az elhunyt állatok kerülnek. Itt nyugalmat találnak, minden földi gyengeségük, hiányosságuk elmúlik. A Szivárvány hídon túl már a kutyák is látják a szivárványt. Talán a végén még a kincset is megtalálják.


A denevér a hajra megy


Bár egyesek azt feltételezik, hogy a denevérek meg nem értett fodrászok reinkarnációi, valójában a bőregereket hidegen hagyja az emberi haj.

Tökéletesre fejlesztett ultrahangos közlekedésrendszerükkel nem okoz problémát nekik még a legpompásabb frizurák elkerülése sem. Akkor hát onnan ered az a hiedelem, hogy a denevér nagy előszeretettel ragad bele a hajba?

A középkor elegáns hölgyei hatalmas parókáikat, majd később saját hajukat töméntelen rizsporral tették még elbűvölőbbé. Viszont a rizspornak dekoratív hatása mellett ultrahangelnyelő tulajdonsága is van. Így szegény denevérek hiába bocsátottak ki bármennyi ultrahangot is, a rizspor nem verte vissza azt, ezért akadtak bele a csodás frizurákba. Ma már nyugodtan besétálhatunk denevérekkel teli barlangokba is, ha a rizsport otthon hagyjuk, a kis Batmanek nem ártanak a hajunknak.

Tényleg a gólya hozza?

Gyerekkorunk végeztével pár illúzióval le kell számolnunk: nem létezik se a húsvéti nyuszi, se a Mikulás, a karácsonyi ajándékot sem a Jézuska teszi a fa alá, és a kisbabát sem a gólya hozza. Na de hogyan került a nagy fehér madár kapcsolatba a gyermekáldással?

Még a pogány időkben az emberek a víz istenéhez imádkoztak, ha bővíteni szerették volna a családot. Ahol pedig víz volt, ott volt gólya is, így hát a vízi istenség küldöttjeként intézkedett babaügyben. Más vélemények szerint a gólya költöző madárként körülbelül kilenc hónappal a nyári napforduló (június 21., egyben pogány termékenységi ünnep) után tér vissza teleléséből, csőrében az újszülött pólyással. Ha pedig még a házra is letelepedik, akkor megvédi a kis utast és családját a tűzvésztől.

Sokéletű (bal)szerencsehordozók


Talán nincs még egy állat, amelyhez annyi hiedelem, legenda kapcsolódna, mint a macskákhoz. Na és ennyire ellentétesek! Míg az egyiptomiak szent állatként tisztelték, addig a középkorban démonként irtották őket, sőt, IX. Gergely pápa egyenesen a sátán ivadékainak tartotta a bájosan nyávogó cicákat.

Abban viszont minden nézet képviselői egyetértenek, hogy a macskák hihetetlen képességekkel és életerővel rendelkeznek, mindig talpra esnek, és nagyon gyorsan felépülnek sérüléseikből. Ezért is terjedt el az a közhiedelem, hogy a macskáknak több életük van. Ezek pontos számában már eltérnek a vélemények, ki hét, ki kilenc életet tulajdonít a macskáknak. Ennyi élet bőven elég lenne arra, hogy bebizonyítsák, az úton áthaladva szerencsét vagy éppen balszerencsét hoznak-e. De sajnos egy élettel ez még nekik is problémás.

Szerző: Frányó Krisztina – Pozitív Nap