Ismert, hogy sok állat vész esetén figyelmeztető hangot bocsát ki, és ez gyakrabban történik társaik jelenlétében. Eddig azonban nem létezett bizonyíték arra, hogy a csimpánzok eközben csoporttársaik tudásszintjét is figyelembe veszik. Az állatkerti állatokon végzett idevágó vizsgálatok ellentmondásos eredményekhez vezettek. Ezért a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet és a nagy-britanniai St. Andrews Egyetem kutatói vadon élő csimpánzokat figyeltek meg az ugandai Budongo erdőben. Az állatokat veszélyes mérgeskígyók, két gaboni vipera és egy orrszarvú vipera makettjével szembesítették. Ezek ugyanis gyakran hetekig is ugyanott fekszenek, a felfedezőnek tehát megéri közölni a veszélyforrás helyét csoporttársaival - magyarázta Catherine Crockford, a St. Andrews Egyetem kutatója a Wiener Zeitung internetes kiadása szerint.

A kutatók 33 csimpánz viselkedését figyelték meg, amelyek látták a három kígyómodell egyikét. Kiderült, hogy a majmok gyakrabban adtak ki figyelmeztető kiáltást olyan csoporttársak körében, amelyek még nem látták a kígyót, vagy a korábbi figyelmeztetéseket nem hallhatták. A csimpánzok tehát - úgy tűnik - figyelembe veszik mások tudásszintjét, és akkor figyelmeztetik a többieket, amikor azok még nem hallottak a veszélyről. Látszólag megértik, hogy olyan tudás birtokában vannak, amely a társaiknak még hiányzik - fejtette ki Roman Wittig, a Max Planck Intézet munkatársa. Azokat a csoporttársakat, akik már értesültek a veszélyről, ritkábban tájékoztatták arról. 

Egyes kutatók szerint a hiányzó információk közvetítésének képessége fontos evolúciós lépés a beszéd felé vezető úton. Miért is közölnénk valamit a másikkal, hacsak nem ismertük fel, hogy szüksége van a közlendőnkre? Eddig bizonytalan volt, hogy mikor következett be e fontos lépés a majomfélék illetve az emberfélék evolúciója során. Jelen kutatás alapján lehetséges, hogy az ember és a csimpánz közös őse már hatmillió éve rátért a beszéd felé vezető útra.