Atlantiszról tudjuk, hogy sokan keresik, de még nem találták meg. Tudjuk, hogy Platón leírása alapján valahol a Gibraltári-szoros környékén lehetett, de egy természeti katasztrófa miatt örökre elsüllyedt.

Vannak tőlünk nem is messze olyan városok, falvak, amelyek tényleg víz alá kerültek, tudjuk, hogy léteznek és a mai napig látogathatók. Sőt, néha teljes pompájukban megnézhetjük őket, és nem is kell lemerülnünk érte a víz alá.

Fabricche di Careggine - a 10 évente látható falu!

Fabricche di Careggine egy olasz falu, mely körülbelül a XIV. századtól vált fontossá. Először kovácsok lakták, majd a lakosok mezőgazdasággal foglalkoztak, végül pedig bányászokká lettek. Végül ez okozta a kis helység vesztét: az Edron-folyónál rengeteg márványbánya nyílt, és annak érdekében, hogy ezek feltárását segítsék, a Selt-Valdarno-vállalat 1941-ben építeni kezdett egy duzzasztógátat, mely másfél évtized alatt elkészült, és 32 millió köbméter vizet volt képes megtartani. Sajnos, ahhoz, hogy ez sikeresen működhessen, Fabricche di Careggine lakosait el kellett költöztetni, mert az egész terület a hatalmas vízmennyiség alá került.


Tízévente a folyó vízét leengedik, ilyenkor pedig teljes pompájában láthatjuk a romokat, amelyek immár 60 éve vannak víz alatt. Ilyenkor láthatóak a középkori falu kőházai, a háromlyukú híd, és a San Teodoro névre hallgató román stílusú templom. Legközelebb 2014-ben fogják a turisták számára láthatóvá tenni a műemlékeket.



Bözödújfalu - "Azért a víz az úr"

Bözödújfalu egy erdélyi kis település, melyet Fabricche di Careggine-hoz hasonlóan egy gát építésének köszönhetően emberi kezek árasztottak el. A romániai falurombolás jelképe.


A falu víztározóját 1988-ban kezdték el építeni, de a gátat már a hetvenes években, így már 1985-ben a falusiak kitelepítése megindult. 1994-ben a falu teljesen víz alá került. A kicsiny lakosság kártérítést kapott, melynek köszönhetően el tudtak költözni máshová.


Az egykori falu emlékét ma márványtábla őrzi, amelyen a lakosok nevei és a faluban gyakorolt vallások (katolikus, unitárius, ortodox és székely szombatos felekezet) szimbólumai láthatóak. A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön a következő szöveg áll: "A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."

Az idők során a faluból megmaradt templomok (a katolikus és az unitárius) egyre rosszabb állapotba kerültek. A templomok cserepeit az a néhány család használta fel, akik a környéken laknak.

Tető nélkül a templomok lassan összeomlottak. Mára már a katolikus templom falát is széthordták a lakosok, csak a fehér torony maradt meg, mely nem engedi elfelednünk: itt egykor egy kicsinyke falu volt. A lakosok alacsony vízállásnál - ha szükségük van rá - a templomokból viszik el a köveket. 2009-ben, egy nagy viharban összedőlt a katolikus templom tornyának teteje is.


Ennek a víztározónak a vizét nem szokták leengedni, lecsapolni, de az odalátogató turisták számára az év minden napjára nyitva van.


Szerző: LAlexa – Pozitív Nap