Úgy tűnik, néhány organizmus meglepően jól adaptálódhat a fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt felszabaduló szén-dioxid okozta savasodó óceánhoz.
Melissa Pespeni, amerikai biológus és csapata úgy döntött, megvizsgálja, az evolúció milyen mértékig képes lépést tartani a változó környezettel. Laboratóriumukban lila tengerisünök (Strongylocentrotus purpuratus) lárváit normál és emelkedett savtartalmú vízben nevelték. Meglepetésükre kiderült, hogy a savasabb víz nem járt különösebben negatív hatással a lárvák vázának fejlődésére.
A túléléshez sajnos alkalmazkodniuk kellPespeni szerint, ha egy élőlénytől ilyen mértékű adaptálódást várnánk, akkor a lila tengerisünre gondolnánk elsőként, mivel rendkívül változatos környezetben fejlődött ki. A sün Észak-Amerika csendes-óceáni partjai mentén él, ahol gyakran tapasztalja meg a mély óceánból érkező, szén-dioxid-tartalmú feláramlásokat.

A korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy a sünöknél szokatlanul magas a genetikai változékonyság szintje. Pespeni vizsgálata pedig azt jelzi, hogy az evolúció gyorsan ki tudja választani ama génvariánsokat, melyek a savasabb felvételekhez való adaptálódáshoz szükségesek – mondja Jennifer Sunday, kanadai kutató. Tavaly német szakemberek hasonló adaptációt dokumentáltak egy egysejtű algánál. Egyelőre azonban a jövő zenéje, mely más fajok tudnak elég gyorsan fejlődni ahhoz, hogy lépést tartsanak az óceáni savasodással.



