Nem a jövedelem, hanem a hozzáállás szabja meg elsősorban a gazdagodás felső határát. A tehetősebbek közül is sokan gondolkoznak úgy, mint a szegények, azaz félnek a pénzvesztéstől és nem szeretnek kockázatot vállalni. Ez pedig határt szab a lehetőségeiknek.

Ez volt az egyik legfontosabb megállapítása a GfK Hungaria ősszel végzett és frissen közzétett felmérésének, amelyben az átlagosnál gazdagabb banki ügyfelek gondolkodását, igényeit és elvárásait mérték fel.

Ezek az ügyfelek ugyanis egyre fontosabbak a pénzügyi szolgáltatóknak. Évek óta zajlik az a folyamat, hogy egyre kevesebb a megtakarító, ugyanakkor egyre nő a megtakarítások értéke. Ez azt jelenti, hogy a megtakarított vagyon egyre kevesebb, az átlagnál tehetősebb ember kezében összpontosul.

Fenntartók, Gyűjtögetők és Pénzcsinálók

A felmérésben háromféle csoportot, vagy még inkább pénzügyi hozzáállást találtak. A „Fenntartóknak” és a „Gyűjtögetőknek” az átlagnál több pénze van, ugyanakkor nem értenek hozzá és félnek az elvesztésétől. Ezért kerülik a kockázatokat, összességében tehát  a „szegény-gondolkozás” jellemzi őket. Ráadásul túlnyomórészt negatívumok jutnak eszükbe a pénzzel kapcsolatban, például válság, bizonytalanság, elveszettség, káosz stb.

.A „Pénzcsinálókra” ezzel-szemben a „gazdag-gondolkodás” jellemző, vagyis általában több lábon állnak, hajlamosabbak kockázatokat vállalni, a veszteséget pedig úgy fogják fel, hogy abból tanulni lehet.

A hozzáállás és az, hogy mennyire lesz, lehet gazdag valaki, összefüggenek egymással.  „Legtöbbször a pénzügyek, illetve pénz iránti attitűd határozza meg az ügyfelek anyagi lehetőségeit, a vagyonosodás felső határát hosszabb távon.” – állapította meg a kutatás alapján Dunai Albert, a GfK Hungária Client Group Lead-je.

Az első két csoportra inkább a megtakarítás és megőrzés, a harmadikra a befektetői gondolkodásmód a jellemző. Ők vannak a legkevesebben.


Kerüljük a kockázatot

Sajátos módon korábban más felmérések is azt támasztották alá, hogy a legtöbben kerüljük a kockázatot, ha a pénzügyekről van szó, még akkor is, ha régóta az a tapasztalat, hogy a nagyobb kockázat nagyobb hasznot is hozhat. Ennek részben az az oka, hogy nem értünk a pénzügyekhez.

Mint egész Európában, a hazai megtakarítás-állományban is túlsúlyban vannak az alacsony kockázatú lekötött bankbetétek, amelyek azonban kisebb hasznot hoznak. Magyarországon viszont az auróövezet országaihoz képest minimális az értékpapírok, a részvények, kötvények, befektetési jegyek aránya.

Az Európai Központi Bank frissen közzétett felmérése szerint az euróövezetben a háztartások egyharmadának van nyugdíj előtakarékossági befektetése – Németországban, Hollandiában, Belgiumban több mint 45 százalékának -, 11,4 százaléka befektetési alapban, 10 százaléka államkötvényben és 5 százaléka részvényben is tart pénzt.

Itthon a bankszámlával rendelkezők körében az OTP Bank mérte fel a megtakarításokat. Ezek szerint az életbiztosítás és az önkéntes nyugdíjpénztár együttes aránya 28 százalék, az államkötvényeké 2, a befektetési alapoké és a részvényeké pedig 1-1 százalék.

Egy-két százalék sem mindegy

Látszólag szinte semmit nem jelent. Pedig ha mindössze tízezer forintot spórolunk és fektetünk be havonta, akkor 2 százalék különbség tíz év alatt már csaknem 180 000 forintot jelent, ami több, mint egy teljes évi megtakarításunk.

Tanulságos ebből a szempontból a PSZÁF által márciusban közzétett adatsora az önkéntes nyugdíjpénztárak tavalyi, illetve tízéves átlagos hozamáról. A pénztáraknál különböző kockázatú portfóliókból lehet választani. Vannak olyanok, amelyeknek csak az a célja, hogy valamivel meghaladják az inflációt. Ezekben egészen kevés a részvény, amely kockázatosnak számít. Vannak ennél kockázatosabbak, tehát amelyekben több a részvény, és néhány olyan is, ahol a részvények között nagyobb kockázatú papírok is vannak.

A pénztárak közül a legrosszabbul teljesítő átlagos hozama 5,41 százalék volt 2003 és 2012 között, de az átlag 7 százalék. A legjobbaké azonban meghaladta a 8,5 százalékot.

Közülük az első öt közül négy magasabb kockázatú, tehát több részvényt tartalmazó portfólióval érte el a vagyonnövekedést, ugyanakkor egyik kockázata sem túlságosan magas. Mind a négy kiegyensúlyozott vegyes alapnak számít, ahol a részvény-típusú eszközök aránya 30-70 százalék közötti. A négy portfólió közül háromban negyven, egyben harminc százalék ez az arány, amit elsősorban állampapírok ellensúlyoznak.