Sok ember fél, amikor meglát egy sérült embert az utcán, mert nem tudja, hogy hogyan segítsen. Az is bizonytalanságot okoz, hogy milyen szavakat lehet használni, mi az, ami nem sértő. Mit tehetünk, ha tényleg megvan bennünk a jó szándék? Leona szerint egyetlen szót kell csak megjegyeznünk és varázsütésre megoldódhat a problémánk. Ő tapasztalatból mondja.

Szociológus diplomával rendelkezik, szociálpszichológia területen végez tudományos tevékenységet. Könnyűzenei koncertek szervezésével is foglalkozik, gyönyörű énekhanggal ragyogja be környezetét ő maga is. Három gyermek édesanyja. És vak ember. A www.sikerül.com blog szerzője, melyet a "Áttörés" játékkal nyert meg 2012 januárjában. Azóta naponta megosztja gondolatait, élettapasztalatait olvasóival. Értékes üzenetek ezek emberfeletti erőről, kreativitásról, bölcsességről. Különleges látásmód egyéni szemszögből: leküzdhető akadályokról az örömteli hétköznapokért Horváthné Dunaveczki Leonától.  

Hogyan segíthetek az utcán, ha látok egy sérült embert?

Emlékszem, volt egyszer egy rossz napom. Akkoriban tanultam az önálló közlekedést. Gondoltam, hogy elmegyek és bejárom az útvonalat, had legyen egy kis sikerélményem. Nem volt kedvem senkihez szólni, örültem, hogy magam vagyok a kis gondolataimmal. Megyek, megyek, aztán egy helyen kicsit bizonytalanul kerestem a támpontokat. Támpontok? Nos, ezek azok a dolgok, amik segítik a tájékozódást. Például egy oszlop, egy kapu, egy érdekes falfelület. A lényeg, hogy ezek olyan fix dolgok, amik jó esetben mindig ott vannak és tudhatom, hogy jó helyen járok. Ha ezeket a támpontokat megtalálom a közlekedés során, vagyis találkozom velük, akkor az jó érzéssel tölt el. Szóval visszatérve ehhez az esethez, épp egy ilyen biztos pontot kerestem, tudtam, hogy ott van valahol. Már majdnem meg is találtam, legalábbis úgy éreztem, amikor odajött valaki és megfogta a karom és elindult velem szó nélkül. Nem tudom, hogy honnan tudta, hogy én merre szeretnék menni és hogy egyébként is miért fogott meg. Miért ért hozzám anélkül, hogy bármit is mondott volna.


Milyen érdekes, hogy másokhoz nem merünk hozzáérni csak úgy, de vajon egy vak ember mitől másabb? Ezen elgondolkodtam és arra jutottam, hogy talán ha valaki meglát egy embert, hogy keresgéli, hogy merre menjen, akkor úgy ítélheti meg, hogy bajban van az illető, feltétlenül segíteni kell neki. Arra tippelek, hogy sokszor az ilyen automatikus cselekedetek reflexszerűek. Olyanok, mint amikor a leszállásban segít valaki a buszról és azt a kezemet emeli fel, hogy segítsen, amelyiket én éppen letenni készülök, mert benne van a fehér bot, amivel szeretném kitapogatni, hogy mekkorát kell lefelé lépni a lépcsőn. Kíváncsi lennék egy olyan kísérletre, hogy a fehér bot látványára vajon milyen gondolati minták jönnek elő az emberekben. A tippem az, hogy maga a bot egy támaszt szimbolizálhat a fejekben, nem a tapogatás fog róla eszébe jutni a többségnek. Ha viszont ott van egy ember támasznak, akkor bátran emelhetjük, vagy akár el is dobhatnánk azt a botot, hiszen ott van ő, aki felemel, leemel stb. . Biztos, hogy ezek is reflexszerű cselekvések, semmiféleképp nem tartanám jó ötletnek, hogy megharagudjak ilyen dolgokért. Mégis, ha valakit tényleg érdekel, hogy hogyan tud segíteni és mit tegyen, akkor legyen egy szó, amit ha nem felejt el, akkor minden rendben lehet. Ugyanis elmondhatnék ezerféle szituációt és ezerféle módszert, de még azok alól is lehetne kivétellel találkozni.

Eljött a pillanat! A varázsszó pedig a következő: - Segíthetek?
 
Amikor iskolákba megyek osztályfőnöki óra keretében beszélgetni a gyerekekkel, fiatalokkal, akkor az óra végén mindig el szoktam mondani, hogyha az egész idő alatti játékból, ismeretekből csak ez az egy marad meg, akkor teljesen elégedett leszek. Miért? Talán az a szemlélet segít megérteni, ami azt mondja, hogy ahány ember, annyiféle. Tehát a vak emberek sem egyformák, pont annyira különböznek egymástól, mint általában egy ember egy másik embertől. Mindenkinek lehetnek sajátos igényei, lelkiállapota éppen, másak a képességeink stb., olyan útmutatást adni, ami mindenkire igaz, nem lehet.

Persze van egy-két támpont, de ezzel az egy szóval még ezeket sem kell feltétlenül megjegyezni. A segíthetek kifejezés előtt azért nyilván nem árt köszönni. Ha látássérült az illető, akkor érdemes közvetlen közelről tenni ezt, hogy érzékelhesse, hogy hozzá beszélnek, neki köszönnek, tőle kérdeznek. Tehát akkor mégis lett két dolog, de ez nem lesz probléma. Ha a kérdés után jön egy válasz, akkor már oldottabbá válik a helyzet, hiszen kialakult egy párbeszéd. Ha morcos „nem” a felelet, akkor is tekintsen magára úgy az olvasó, hogy megtette a lehető legtöbbet azért, hogy segítsen.

Az is pozitív dolog, ha az embert néha magára hagyják, és nem szólnak hozzá. Azért írtam le fentebb a saját esetemet. Van, amikor nincs kedvem senkivel sem beszélni és épp sikerélményt akarok szerezni a közlekedéssel és nem örülnék, ha valaki segítene, és nem derülne ki számomra, hogy most el tudtam volna menni arra a helyre, vagy nem. Tehát minden ember egyedi és megismételhetetlen.


Ha igen a válasz, akkor a hogyan segíthetek a folytatása a kérdésnek. Az illető ilyenkor elmondja, és aztán biztos lehet benne a kedves olvasó, hogy a lehető legjobbat hozta ki a helyzetből és sokat segített. Pont úgy, ahogy arra szükség volt. Ha hasznosnak találja ezt a kis összefoglalást, akkor ajánlja másoknak is bátran! Végül álljon itt egy link. A helyes szóhasználatról, rövid, áttekinthető és nem bonyolult. Mi látássérült emberek egyébként ugyanúgy használjuk a látással kapcsolatos kifejezéseket, televíziót nézünk, láttuk a filmet, viszont látásra stb. . A világtalan szó kerülendő, a helyes kifejezések lényege, hogy a fogyatékosság az egy jelző és a személy, vagy az ember szót tegyük ki mellé. Tehát vak emberek, fogyatékos személyek. A fogyatékkal élők kifejezés súlyos hiba, sajnos ez 2003.-ban terjedt el egy rossz fordítás következtében és a médiában is elég gyakran ezt használják, ezért nyilván az emberek is ezt hallják, tanulják meg.
 
Kérem a kedves olvasót, ha használnia kell a fogyatékos személyekkel kapcsolatos kifejezéseket és eszébe jut, akkor a sérült emberek, vak emberek, gyengénlátó emberek, látássérült emberek/személyek kifejezést használja, hogy a jó példák is terjedjenek! Én előre is hálásan köszönöm. Akkor most már tényleg itt a link a részletesebb szóhasználatról, ha a különféle sérülésű embercsoportokról írna, vagy beszélne. Ez jó támpontot adhat:


Fogyatékossággal kapcsolatos elnevezések


Forrás: Sikerül.com / Horváthné Dunaveczki Leona