Tárgyak között élünk, melyek beborítanak, ellepnek bennünket. Hozzánk tartozónak érezzük őket, képtelenek vagyunk megválni tőlük, mintha családtagjaink, szeretteink lennének! Nem is gondolnánk, ez mennyire meggátol minket a továbblépésben.
Nehéz dolog útjukra bocsátani őket, beáramoltatni az élet forgatagába, hogy most már legyen valaki másé, akár egy idegené! Pezsgősdugó és télikabát, szakadt maci és ízléstelen váza, egyre megy. Fogságban tartjuk őket, pedig ők már menni szeretnének...
Ne ragaszkodjunk annyira a régi lomjainkhoz!Tárgyainkat valaki elkészítette, és valami célból készítette. Hogy használjuk őket, hogy gyönyörűséget leljünk bennük, hogy megvigasztaljanak. Használtuk és szerettük.
Idővel elkopott, megsérült, kiszakadt, eltorzult, de azért mi – vagy épp ezért – ragaszkodunk hozzájuk. Talán úgy érezzük, e tárgyak nélkül kevesebbet érünk , és tulajdonképpen lelki védelmet nyújtanak nekünk?!
Ez csak egy hamis érzés, egy PÓTLÉK , hogy ne gondoljunk arra, amiért igazán fontos lenne küzdeni, amit igazán fontos lenne megtartani. Magára az életre, amit nem a tárgyak képviselnek, bár kétségtelen némelyikük valóban fontos szerepet tölthet be.
Viszont biztos, hogy egyik sem fogja megoldani azt, amire lelkünk leginkább vágyakozik, legyen az akár a magány leküzdése, vágyakozás a szerelem után, a félelem és gátlások leküzdése, az élet igazi élvezete, aminek semmi köze ahhoz, hogy mink van vagy mink nincs !
Életünk süllyedő hajójából mindent, de nagyon sok mindent ki kellene dobni, hogy ne borítson be minket a múlt szövevényes hálója, és azok az emlékek, amit a tárgyak hordoznak.
Gondolataink legtöbbször szélsebesen cikáznak múlt és jövő között, a jelenen épp csak érintőlegesen átsuhanva. A jelenen, ami igazán fontos lenne.
Ezek a tárgyak nem a jelent érzékeltetik, ami igazán fontos lenne. Hanem azt, ami volt és elmúlt, a másik oldalról viszont azt, amit esetleg elérhetünk általuk: álmegbecsülést, álszeretetet, álbókokat. Tényleg ez kell ?? Sajnos, legtöbben sérült lelkű emberek vagyunk, akiket könnyen
megtéveszt az anyagi világ vélt fontossága.
Nem sokkal inkább ez az, ami egy kellemes, harmonikus és megnyugtató érzést ad?Ébredjünk fel, itt a tavasz, a nyár, egy új élet kezdete! Kezdjük el megtisztítani környezetünket a fölösleges, évek-évtizedek óta halmozódó kacatoktól! Meg fogjuk látni, sőt, érezni fogjuk, hogy lelkünk megkönnyebbült, szívünk és látásmódunk kitisztult, életünk tartalmasabb, sokkal áttekinthetőbb lett.
Egy nagy tanító szerint „semmit nem érdemes gyűjteni, amit nem vihetsz magaddal az örökkévalóságba”.
Szerző: Citrinella - Pozitív Nap
