Van egy módszer amivel megelőzhető a pelenka kiütés, ellenőrizhető a széklet, vizelet mennyisége, minősége és közelebb hozza a babát a szüleihez.

A pszichológusok azt mondják, hogy a korai szobatisztaságra szoktatás ártalmas lehet a gyerekeknek. Ezzel nem is szándékozunk vitatkozni, egy pelenkás gyermeknek valóban az a legideálisabb, ha a maga tempójában veheti le a pelenkát.

Azonban van egy másik lehetőség: ha nem szoktatjuk bele a pelenkába a gyereket. Hiszen nem abban születik. A módszert a természeti népektől hozott megfigyelésekre alapozták és elnevezték Elimination Communication-nek, azaz Ürítés Kommunikációnak. (A továbbiakban EC.) A kifejezést Ingrid Bauer alkotta meg és használat a könyvében. (Diaper Free! The Gentle Wisdom of Natural Infant Hygiene, 2001)

Elsőként a legfontosabb leszögezni, hogy az EC nem a szobatisztaságra szoktatásról szól. Bár a legtöbb EC-s gyerek hamarabb lesz szobatiszta, a célja nem ez és nem is szabad, hogy ez legyen. Hiszen a szobatisztaság belül kell, hogy eldőljön, nem lehet erőltetni. Az EC lényege, hogy figyeljük a gyermekünket, megismerjük a szokásait. A feladata pedig, hogy kielégítsen egy igényt.

Gyakorlati haszon

Van ennek a módszernek pár nagyon kellemes haszna. Például, hogy pelenka nélkül vagy nagyon sűrűn cserélt pelenkával garantáltan nincsen pelenka kiütés. A fogzáskor megjelenő pirosodás, kiütés is általában egészen apró területre korlátozódik és sokkal enyhébb, mint a pelenkás babáknál.

Másik nagy előnye, hogy mindig látjuk a kaki és pisi mennyiségét, színét, állagát. A papír pelenkák olyan mértékben beszívnak mindent, hogy szinte lehetetlen bármit megállapítani. Ám ha az orrunk előtt történik az esemény, akkor mindenről tudunk. Ez egy csecsemő esetében hatalmas áldás, hiszen ebből meg tudjuk állapítani, hogy evett e eleget, meg tudta e emészteni, érzékeny e valamilyen ételre, és még sorolhatnánk. Fiúknál látjuk a sugarat, amiből következtethetünk az egészséges fitymára is. A pisiltető póz és rendszeresség miatt segíteni tud a kólikás hasfájáson is.

Kötődő nevelés

A kötődő nevelés manapság egyre népszerűbb irányzatába tökéletesen illeszkedik az EC. Ahogy az igény szerinti szoptatás, hozzátáplálás, altatás módszere is a gyermekre bízza a döntést, hogy mikor és mennyit és hogyan egyen/aludjon, így az EC is arra apellál, hogy a baba ki fogja fejezni a szükségleteit valamilyen formában.

Az állatokat utódok szempontjából három csoportba soroljuk, ezek a fészekhagyók, fészeklakók és a hordozottak. Az ember hordozza kicsinyét és mivel zsebe nincs, akár csak a majmok, magára aplikálja valahogy. A természeti népek általában egy darab anyaggal. A természet pedig nagyon okosan azt is kitalálta, hogy a hordozó személye hogyan ússza meg szárazon azt a rengeteg pisit és kakit amit egy csecsemő produkálni képes.

Szobatiszta újszülött

Itt jön a váratlan bejelentés: az újszülöttek szobatisztának születnek! Bizony ám! Velünk született igény, hogy ne piszkítsunk magunk alá, illetve a fészkünkbe vagy a szüleinkre. Így aztán a babák valamilyen formában jelzik, ha pisilniük vagy kakilniuk kell. Persze balesetek mindig akadnak, de egy afrikai törzsben, lévén igen kevés ruha és állandó meleg, ez nem okoz gondot, maximum egy kis nevetést a többiek részéről. A civilizált társadalomban a saját magunk igényeihez és tűréshatárához igazíthatjuk a módszert.

A babák körülbelül fél éves korukig nyitottak arra, hogy belefogjunk a pisiltetésükbe. Utána már megszokják a pelenkát és nehezebb az átállás, esetleg nem is sikerül, hiszen a csemeték ragaszkodnak a szokásaikhoz.



És az eszkimók?

Szép szép, hogy a természeti népektől veszünk példát, de ez biztosan éghajlati övezettől is függ. Például az eszkimók hogyan EC-znek abban a rettenetes hidegben?
Nos erre egy másik kérdéssel válaszolunk: hogyan teregetnék ki a pelenkákat száradni? Az eszkimóknak egy nagyon praktikus kabátjuk van erre a célra, amiben a baba meztelenül van az édesanyja hátán. A hordozó érzi, hogy ha a babának pisilni kell és gyorsan elintézik a dolgot, aztán vissza a melegbe. Hogy ha nekünk kéne ezt a gyakorlatban végre hajtani, nyilván már a gondolattól is tüdőgyulladást kapnánk, de szokás kérdése ez is. Az eszkimók babák nulla fokban pucéron játszadoznak az igluban.

És a pszichológia?

A pszichológia azt mondja, hogy a gyerekeknek igényük van arra, hogy számukra elegendő időt töltsenek a pisiben, kakiban. Többek közt ezért nem szabad erőltetni a szobatisztaságra szoktatást. Ez így van, nem vitatjuk. Ám csak abban az esetben, ha csecsemőként arra szocializálódott, hogy pelenkába pisil, és aztán benne marad. Ha fogalma nincs arról, hogy milyen a kakiban ülni, akkor természetesen igénye sem lesz rá.

És a visszatartás?

Amikor a baba megszületik, még sokáig nem tudja visszatartani a pisit. Ám az akaratlagos záróizom mellett van még egy, amelyik ösztönösen működik. Ez nem tudja visszatartani a pisit, ha jönni akar, jönni fog. Viszont tesz arról, hogy ne csöpögjön folyton a vizelet. Így amikor a hólyag megtelik, egyszerűen elereszt az izom. Így a babák ebben az életkorban még nem visszatartják, hanem elengedik a „dolgokat”.

Az is félelem szokott lenni, hogy a baba esetleg azt hiszi, hogy nem pisilhet és egészségtelenül sokáig visszatartja a pisit. Nos, ez előfordulhat, de a kiváltó oka soha sem az EC. Ilyen problémákat az ürítésre adott reakciók okoznak. Ezért fontos, hogy ugyan úgy, mint a szobatisztaságra szoktatásnál, itt sem büntetünk vagy jutalmazunk. Úgy ahogy az evésért vagy az alvásért sem jár semmi.

Természetesen ez a módszer nem jobb vagy rosszabb mint a pelenka. Inkább csak egy lehetőség azoknak, akiket a pelenka nem győzött meg teljesen.

Ennyit az elméletről, következő részünkben, pedig jöjjön a gyakorlat!



Szerző: mitugrászLuca - Pozitív Nap