2012-ben jelent meg, egyelőre csak angol nyelven Simon Lahamnak, a Melbourne- i egyetem pszichológusának a “Joy of Sin” (magyarul: A bűn öröme) című könyve. Ebben a szerző elmagyarázza, hogy azok a bűnök, amelyeket évszázadok óta főbűnöknek neveznek, hasznosaknak bizonyulhatnak az embernek, ha sikerül rajtuk bölcsen felülkerekedni és pozitívan alkalmazni. Lássuk, miről is van szó!

Félreértés ne essék, nem célunk a bűnre buzdítás, mindössze arról van szó, hogy pszichológiai szempontból körbejárjuk a témát egy ausztrál szakember segítségével.

Az erkölcs- írja Laham - sokkal bonyolultabb dolog, mint gondolnánk. Ha valamit jónak vagy rossznak címkézünk, az sokat veszít érdekes árnyalataiból.

A hét főbűnről azt tanították évszázadokig, hogy azokat minden áron el kell kerülni, de ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket, felfedezhetjük, hogy sok pozitív oldaluk van.

Kedves falánkok

Ezt a témát részletezve a szerző kifejti, hogy például, a bujaság élezi az elmét. Figyelmesebbé tesz a részletek iránt és hatékonyabbá a problémák megoldásának keresésében. Javítja az elemző érvelést és ösztönzi a kreativitást, valamint azt a vonást, amelyet a megkívánt személy nagyra értékel.

De mivé lenne a bujaság a torkosság nélkül? - kérdezi. És Lahamnak van egy-két jó szava ahhoz is, aki nem veti meg az evést. Könyvében idéz egy tanulmányból, amely kimutatja, hogy az az ember, aki éppen hogy megevett egy szelet tortát, készebb alamizsnát adni, mint az, aki éhes. Aki diétán van, annak nehézségei vannak egy tesztben szereplő probléma megoldásában - mondja.

A lusta ember kevésbé egoista

A munka jó dolog, de áldozni kell a pihenésnek is - figyelmeztet, amikor rehabilitálja a lustaságot. A mindennapi rohanásnak van egy másodlagos hatása: a kizárólag saját magunkra való koncentrálás. Bizonyított dolog, hogy aki lassít vagy pihen, az rá tud hangolódni másokra. Ezért a lusták kevésbé egoisták, jobban
odafigyelnek azokra, akiknek nehézségeik vannak. Különben is a hosszú és jó alvás javítja a memóriát és a kreativitást.

Megtudhatjuk tőle azt is, hogy miként állunk az irigységgel. Ha valakit irigyelni akarunk, óvatosan válasszuk meg, ki legyen az. Olyan valakivel összemérni magunkat, aki jobb nálunk, mindig pozitív. De kontraproduktív lesz, ha az irigység tárgya egy utolérhetetlen figura.

A jogos düh előre visz

Vékony határ választja el egymástól a gőgöt a büszkeséget - olvashatjuk. Míg a büszkeség egy siker jogos elismerése, a gőg bumerángként üthet vissza ránk. Ha sikereinkről úgy beszélünk, mint kemény munkánk eredményéről, az jó, de ha, hatalmas tehetségünknek tulajdonítjuk, fennhéjázásunk visszatetsző lesz.

Végül Luthert idézi, aki bevallotta, hogy akkor tud igazán jól dolgozni, amikor düh inspirálja. A jogos düh meghatványozza képességeinket. Dühöt érzünk egy igazságtalansággal szemben, vagy amikor akadállyal találkozunk, amely eltávolít bennünket a célunktól. Mindkét esetben ösztönünk arra késztet bennünket, hogy harcoljunk.

A kísértések története,amely olyan régi, mint Ádám és Éva története, bizonyítja, hogy mögöttük megannyi árnyalat létezik és aki a „rosszra” egyszerűsíti le ezeket, sokat veszíthet - vonja le a szerző körívében a tanulságot.



Szerző: Pozitív Nap
Forrás: Simon Laham: Joy of sin című könyve / Aiolus News