"Csoda csak azokkal történik, akik a csodát keresve szembe mernek nézni a kudarc lehetőségével. Azokhoz pártol a csoda, akik mindent elkövetnek, és teljesen elkövetnek, és teljesen kimerülnek a lehetetlenért vívott harcukban." - Mark Helprin

1. Babits Mihály

A 20. századi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja, versei mellett (amelyekre pesszimista hangulat volt jellemző) írt elbeszéléseket, esszéket, publicisztikákat és esszéket is. Műfordítással is foglalkozott, hiszen hat nyelven, görögül, latinul, angolul, németül, olaszul és franciául is beszélt. Amíg tudott. Ugyanis 1937-ben gégerákot diagnosztizáltak nála. Egy év múlva kés alá feküdt, a gégemetszés következtében pedig megnémult. Ettől kezdve csak „beszélgetőfüzeteken” keresztül tudott kommunikálni azzal a világgal, amiről mindig is írt. Azonban új művekhez merített még így is inspirációt, így születhetett meg a torokbajok védőszentjéhez, Szent Balázshoz írt Balázsolás, vagy a költő egyik legismertebb verse, a Jónás imája.
„Én, boldogolván azt a madarat ki kalitjából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot.” – Babits Mihály Bolyai című verséből


2. Bíró László

Nevéhez több mint 20 találmány fűződik, és bár ezeknek többsége nem került gyakorlati alkalmazásba, remek kiindulópontot nyújtottak a későbbi feltalálóknak. Ami viszont vitathatatlanul összeforrott Bíró László nevével, az a golyóstoll. A hobbifestő újságíró a nyomtatási tinta száradását megfigyelve fabrikálta először össze 1938-ban a töltőtollat, amit az érthetetlen okokból ismeretlen „pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltő-toll” követett. A használható golyóstoll előállítására azonban évekig nem volt lehetősége, hiába volt meg a fejében a tökéletes terv. Zsidó származása miatt ugyanis menekülnie kellett az országból, először Párizsban, majd Argentínában talált menedéket.

1943-ra végül elnyerte a golyóstoll (biropen néven) a szabadalmat Buenos Airesben, a sors furcsa fintora, hogy szülőhazájában csak a ’60-as évek közepétől kezdték forgalmazni. Sajnos a golyós dezodor végül gyártási hiba miatt nem az ő sikersztorija lett, de Bíró nem csüggedt, összebütykölte helyette a nyomdai tükröt.

„Elismerem, ez a feltevés valóban tetszetős… csak éppen semmi köze sincs az igazsághoz.” – Bíró László reakciója arra a legendára, hogyan is született meg a golyóstoll ötlete


3. Rejtő Jenő

Utánozhatatlan, szóviccekre és helyzetkomikumra épülő rejtőjenős írói stílusa mellett az is híressé válhatott volna. Gyenge testalkatú gyermekként a bokszot választotta erősítőnek, ezt csak egy súlyos orrtörés után, robusztus alkattal hagyta abba. Színész szeretett volna lenni, de kisebb mellékszerepeknél nem vitte többre, hát „kívülről” segítette a színházi életet: bohózatokat, operettszövegeket írt. Első ponyvaregényeit Gibson Lavery álnéven adta el, majd mire felvállalta valódi nevét (valójában magyarosított nevét, hiszen Reich Jenőként jött világra), meggyőzték, hogy az angol íróknak nagyobb a keletje, hát felvette a P. Howard álnevet is. Munkatáborban vesztette életét, de még halála után is „talpra állt”: könyveihez 1957 óta lehet legálisan is hozzájutni, mára az egyik legismertebb magyar író, műveire legutóbb Németország figyelt fel.

 „Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra.” – Rejtő Jenő a szerencséről


4. Deák Bill Gyula

A magyar blueskirálynak kezdetben eszében sem volt énekesi pályára lépni, ő focista álmokat dédelgetett. Ám 11 éves korábban egy szerencsétlen ütközés és egy orvosi műhiba folytán amputálni kellett bal lábát. A mérhetetlen fájdalmak mellé depresszió is társult, majd elkezdett énekelni tanulni. Mesterei operaénekest akartak faragni a fiúból, Deák Bill végül a hozzá sokkal közelebb álló bluest és rockot sajátította el, és nőtte ki magát a műfajok egyik legismertebb magyar művelőjévé. Állítja: elvesztett lába miatt soha semmiféle hátrány nem érte a művészvilágban, így is megtalálta a helyét.

„Mindenki él valamiért, Mindenkinek jár egy élet. Megpróbálom megkeresni azt, Amiért élek.” – részlet a Bűnön, bánaton, börtönön túl c. Deák Bill-dalból


5. Érdi Tamás

A vak zongorista kicsit kilóg a lista többi szereplője közül, hiszen ő a „pofont”, a vakságot már születésekor megkapta, mégis, az ő sikersztoriját nem lehet kihagyni. Koraszülöttként egy hibás inkubátor miatt veszítette el látását. Zenei érdeklődésére nagyon hamar felfigyeltek, már öt évesen zongorázni tanult egy speciális módszerrel: lényegében újrakomponálja az eljátszott dalokat. Már tanulmányait is több ország (Magyarország, Ausztria, Kanada) neves zeneművészeti egyetemén folytatta, és 34 éves korára a világ 23 országában adott koncertet.

„Nem haragszom senkire, nem foglalkozom ezzel, ennek így kellett történnie. Amit a sors az egyik kezével elvett, a másikkal visszaadta.” – Érdi Tamás a vakságáról.



Szerző: Frányó Krisztina - Pozitív Nap