A változás lényege éppen abban áll, hogy a kockázatot mindenképpen annak kell viselnie, aki támad, és nem annak, akit megtámadtak. Vagyis: ha a védekezés jogos volt, büntetéstől sem kell tartani. A bűnözőknek pedig a jövőben számolniuk kell azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az életüket is kockáztatják.
Alkotmányos alapjog lett az önvédelem és a magántulajdon védelme is. A bíróságoknak ezért a jövőben nem kell vizsgálniuk, hogy az áldozat védekezése arányban volt-e a támadással. Az áldozatok ezentúl bármivel védekezhetnek: akár az engedéllyel tartott fegyvereket is lehet használni. A változás azt jelenti, hogy például egy ököllel támadó betörővel szemben husángot, vagy akár vasvillát is lehet ragadni - mondta az m1 Híradójának Kabódi Csaba, az ELTE Állam és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docense.
A támadónak annyiban nehezebb, hogy idegen területen mozog, a jövőben pedig arra készülhet, hogy ellenséges területen fog mozogni, ahonnan támadást is kaphat - nyilatkozta Végh József kriminálpszichológus. A szakember szerint a bűnözőknek fel kell készülniük arra, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az eddiginél is nagyobb kockázatot vállalnak, az áldozat ugyanis bármivel védekezhet. Hangsúlyozta: az önvédelem alapjoggá emelésének van visszatartó ereje is, mert a bűnözők számolnak azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az életüket is kockáztatják. További változás, hogy mostantól nem a megtámadottnak kell bizonyítania a jogos védekezést, így a bíróságok gyorsabban hozhatnak ítéletet.
Képtelenség és korlátozottság
A jelenlegi változtatás előtt a helyzet igen bonyolult és esetenként akár kétségbeejtő is lehetett azok számára, akiket megtámadtak. Ha például támadás ért volna minket, és mi védekeztünk, akár bűnössé is válhattunk. Ha ugyanis a védekezésünk mértéke nem volt szükséges és arányos az ellenünk intézett támadással, bírák és szakértők próbálták utólag megállapítani: vajon ijedtségünk, amit a támadás okozott, elég erős volt-e ahhoz, hogy ezeket a bizonyos mértékeket és arányokat képtelenek voltunk felmérni, vagy csak korlátozottan voltunk képesek rá. Ez azonban nem csak szavakkal való játék. Ha ugyanis „képtelenek" voltunk, akkor nem bűnhődünk, ha csak „korlátozottak", akkor viszont kiszabható a büntetés, igaz korlátlanul enyhíthető.
A változás lényege éppen abban áll, hogy a kockázatot mindenképpen annak kell viselnie, aki támad, és nem annak, akit megtámadtak. Vagyis: ha a védekezés jogos volt, büntetéstől sem kell tartani – sem képtelenség, sem korlátozottság esetén.
