Olimpia, vb, eb. Minden sportágnak megvan a maga megmérettetése. Pattanásig feszült, csúcsra járatott sportolók. Mi pedig óriási reményeket fűzünk hozzájuk és érmeikhez. De mi az igazi győzelem? Nem mindig az érem jelenti a valós győzelmet: bizonyítékként egy megható videó emberségről és kitartásról - bármi áron!
A Guardian minden idők harmadik legemlékezetesebb olimpiai pillanatává választotta Derek Redmond 1992-es barcelonai futását, pontosabban célba érkezését.
Az 1965-ös születésű brit atléta 1986-ban a stuttgarti Európa-bajnokságon és az edinburgh-i Nemzetközösségi Játékokon, majd az 1991-es tokiói világbajnokságon szerzett aranyérmet a 4x400-as váltó tagjaként. Az olimpiai élmény azonban kimaradt az életéből. Az 1988-as szöuli játékokról sérülés miatt maradt le, de négy évvel későbbi, barcelonai felkészülés sem volt könnyű, hiszen a játékokig nyolc műtéten esett át.
Derek Redmond ennek ellenére nagyágyúnak számított a Barcelonában rendezett 1992-es olimpiai játékokon. Egészen pontosan a 400 méteres sprintfutás számban, amire csúcsformába hozta magát, és remélte álma, amit rettentően sok munkával próbált elérni, valóra válhat. A verseny napján, azonban másként akarta a sors...
Derek Redmond 150 méter után megsérült - elszakadt a combizma. Redmond először összeomolva, fejét fogva leguggolt, majd úgy döntött, beteljesíti olimpiai álmát, és legalább célba ér: saját akaratából tovább botorkált a pályán, pedig többen próbálták megállítani. "Amikor felálltam, az motoszkált bennem, célba kell érnem, bármi megtörténhet még. Azt hittem futok, de amikor később megláttam a tévéfelvételt, akkor csak egy bicegő embert láttam" - emlékezett vissza.
Bal lábán ugrálva elindult a cél felé, a 65 ezer néző felállva tapsolta. A lelátóról ekkor egy férfi ugrott be a pályára, akit nem tudtak a biztonságiak megállítani. Egy ember, aki áttörve a biztonsági kordonon a hóna alá nyúlt és támogatta: ő volt Derek édesapja, Jim Redmond, aki betámogatta fiát a célba.
"Büszkébb vagyok most a fiamra, mintha megnyerte volna az olimpiát" - mondta Jim Redmond. Egyébként a 400 méteres futószámot az amerikai Quincy Watts új olimpiai csúccsal (43.50) nyerte.
Redmondnak 1994-ben azt mondták az orvosok, soha többet nem sportolhat. Ő azonban nem adta fel, sportágat váltott, kosárlabdában válogatottságig, rögbiben pedig a másodosztályig vitte.
Bár sosem nyert olimpiai érmet, a barcelonai bátor szereplése azóta is az egyik legnépszerűbb ex-sportolóvá teszi őt a szigetországban. Minderre jellemző, hogy édesapját, Jimet a londoni olimpia szervezőbizottsága felkérte arra, hogy legyen ő is tagja a 2012-es olimpiai fáklyaváltónak.
Derek Jelenleg a brit atlétikai szövetség fejlesztési programjában dolgozik, emellett pedig motivációs beszédeket is tart.
Nem mindig az érem jelenti a valós sikert, és a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Az viszont tény: ha nem adod fel, nem is veszíthetsz!
Pozitív Nap
