Hogyan alakul a jövője a hungarikumnak számító tanyavilágnak? Mit remélhetnek az ott élők az elkövetkező években? Valóban eljön a mintatanyák újkora?

Tanyai vagy tanyasi – az ember, a termék, az életforma? Míg a két jelző közötti különbséget nem érzékeli az uniós támogatottságú vidékfejlesztő programról döntő politikus és a nyilatkozatát továbbító médiamunkás, addig a közvélekedésben nem lesz elfogadott és megbecsült életforma tanyán élni. Mert a tanyaiak nem tanyasiak! Tessék csak nyugatra nézni: Németországtól kezdve Franciaországon át az Amerikai Egyesült Államokig a múltból megőrzendő alapsejtnek tekintik a farmergazdaságot, ahol élni és dolgozni a kor vívmányaival együtt fejlődve, mégis a természettel összhangban lehet.

A mezőgazdaság megújításának kulcsát látta a tanyákban a szegedi egyetemi tanárok részvételével 1927-ben alapított Alföldkutató Bizottság. A geográfus Kogutowicz Károly tette azért a legtöbbet, hogy „az Alföld déli részének a tudomány mai fegyvereivel való feltárása az egyetem részéről meginduljon". Mintatanyákat létesítettek a szegedi határban. 1932-ben a Szegedi Új Nemzedék is megírta: tanyai kiszállásokra jár Kogutowicz Károly. „Nemcsak elméleti alapon foglalkozik a szegedi homok minőségével, termőképességével, nem memorandumoz, hanem azzal az indoklással, hogy minden beszédnél ékesebben hangzik a tett és példaadás, külön-külön foglalkozik minden értelmesebb gazdával, útbaigazítást ad neki az intenzív gazdálkodás, a baromfitermelés, a tej- és tojásprodukció, a zöldség-, a gyümölcsértékesítés tekintetében, de ha kell, gondoskodik megfelelő trágyáról, fajbaromfiról, sőt keltetni való tojásokról is".

Az eredmény nem maradt el – meséli az Alföldkutató Bizottság történetét kutató Vajda Tamástól. A szegedi egyetem levéltári vezetője mutatta az adatot: 1928-ról 1935-re 297 százalékkal növekedett Szeged és környékének gyümölcsfaállománya, több mint tízféle terméket szállítottak Németországtól kezdve Svájcon át Angliába a dél-alföldi tanyai gazdaságokból. A módszer ma is követhető.


A tanyasi gúnyos és lekezelő tartalmú jelző a dél-alföldi vidéken. Így tanultam a nagyszüleimtől, - írja Újszászi Ilona a Délmagyarország Napilap hétfői számában -, akiknek tisztes tanyai gazdaságát és jövőjét rombolta le a „közös". Amit a téeszek szétbombáztak, majd bekebeleztek, nem lehet visszacsinálni.

Másképp kell indítani a hazai tanyavilág európai léptékű fejlesztését. A rendszerváltozással persze elkezdődött, de negyedszázada topog „a tanyán élők helyzetének rendezése".


A külterületen 2001-ben 180 ezer, mostanság 300 ezer honfitársunk él, de jórészt változatlanul az Európai Unió alapelveit sértő körülmények között. A villany nélkül élők demonstrációja, több tudományos kutatás, törvényjavaslat után most itt a Nemzeti Tanyafejlesztési Program.

A tanya mint megőrzendő terület először 2011-ben jelent meg Magyarország költségvetésében. Akkor egymilliárd, tavaly másfél, idén kétmilliárd forint a tanyafejlesztő pályázatok keretösszege. Friss hír, hogy a most elnyert uniós agrártámogatási forrásokból 2014 után is jut a tanyákra. Így uniós pénzeket is használó, a gazdákat támogató tanyapolitikával talán lehetséges a hungarikumnak számító településforma megmentése, fölzárkóztatása a XXI. század színvonalához. Eljöhet még a mintatanyák újkora! 



Forrás: Újszászi Ilona - Délmagyar.hu